Egy ember átalakult, újjászületett, egy csodálatos emberré vált. Ennél nagyobb csoda kevés történhet. Annyira jó érzés, hogy repülök tőle, úgy érzem visítanom, kiabálnom kell. :))))))) És kacagnom. Végtelen boldogsággal tölt el. Nem veszett el, nem pazarlódott el 3 és fél év az életemből...sőt, ellenkezőleg. Hozzájárultam egy olyan kis csoda megszületéséhez, amely azelőtt teljesen az ellentéte volt. És mikor következett be a csoda? Lassan, az évek alatt formálódott, de úgy, hogy sem ő, sem én nem vettük észre. Valójában a szépség ott lapult benne, mélyen elrejtve, sok-sok sárral és mocsokkal befedve. Ahogy az évek teltek, bent a kis csoda, a szépség egyre növekedett, de sosem bukkanhatott fel, mert ugyanakkor a sárréteg is vastagodott. Mitől? Eleinte a nem értéstől, a butaságtól, a sok rossztól, aztán pedig a kötelékektől. És most....amikor végre a kötelékek fájdalmasan, húsba vágóan elszakadtak, kinyílt a gyönyörű kék ég és az egyre növekvő szépség, a ragyogó csoda végre kitört, ledobta a sárból készült láncait és most a felszínen ragyog. Csodálatosan ragyog. Lenyűgöz. Erőt ad. Örömet ad. Boldogságot ad.
Mindidáig ő tanult tőlem, most pedig én tanulhatok tőle. Arról, hogy egyedül lenni nem rossz, hogy a félelmekkel szembe kell nézni, hogy az ember SAJÁT MAGA LEGJOBB BARÁTJA, hogy az ember mindig számíthat saját magára. Hogy amikor magányosnak, elesettnek, szomorúnak érzed magad, akkor ott vagy TE saját magadnak, elszórakoztathatod magad. Hallgass meg egy koncertet, nézz meg egy filmet, tornássz! És ha azt gondolnád, hogy az semmi, hogy csak zenét hallgatsz: NEM IGAZ. Figyelj a zenére, filmre, bármire, sétálj, biciklizz. Éld bele magad mindenbe, hiszen az a valami ad neked valamit: egy szép érzést, egy plusszot, amitől több leszel, amivel gazdagabb leszel. Érdekeljen a világ, az apróságok, maradj kíváncsi. Ne támaszkodj soha senkire, mert ha egyedül maradsz, teljesen összeomlasz, folyamatosan függsz más emberek programjától, kedvétől, kedvességétől, kiszolgáltatott vagy nekik. EGYEDÜL légy boldog, szeresd magad. :)
Rettenetesen féltem a jövőtől, nyomasztott. Most úgy érzem, nincs mitől félnem. Van egy ilyen ember, aki a legaljáról kezdte, és lám, milyen csodálatosan gondolkozik. Ő képes erre, pedig mindabból a rosszból indult ki, amivel akkor indított. És ni mi lett! Egy csoda, aki boldog tud lenni, aki tudja szeretni magát. Istenem! Annyira örülök neki, hogy el sem tudom mondani. Én ne lennek képes szeretni magam, boldog lenni egyedül, célokat kitűzni a saját kis életemben, azzal, ami nekem megadatott? Minden lehetséges. Kinyílt egy kapu, egy hatalmas kapu. :)
Mit is fogok kezdeni magammal? Előszöris szeretem magam. Minden nap, amikor kimegyek a munkából, kitalálok valamit, legyen az bármi apróság, ami örömet ad arra a napra, ami szépséget ad, aminek örülni tudok. Nagyon fontos dolog, hogy újra odafigyeljek magamra, kíváncsi legyek a világra, az életre, érdeklődő, ahelyett hogy bezárkóznék és elzárkóznék. Ezután bármit csinlálok, igyekszem teljesen beleélni magam, szívvel-lélekkel. Játszani, örülni.
És mi lesz velem? A tőlem telhetőt megtettem, és megteszem ezután is: elküldtem a CV-met a kolozsvári cégnek, és továbbra is figyelem, és küldöm. Ha szerencsém lesz, márpedig az lesz, találok egy olyan állást, amiből meg tudok ott élni. Addigis...élvezem itthon az életet, élvezem a tavaszt, a nyarat, és miközben mindent megteszek azért, hogy haladjak, várom, hogy hívjanak, hogy mozdulhassak. De addigis miért kéne szomorúan, reményvesztetten lógassam a lábam itthon és kizárjam a világot? Nem kell, és nem teszem. :)
Zongora? Talán igen, veszek egy zongorát, egy olcsóbbat, gyengébbet...talán veszek helyette egy dobos gyakorlópadot, és megtanulok dobolni :) juhuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
Élem az életem! Egyedül, és BOLDOGAN!
